~Luna
Ma reggel dühösen próbáltam lerugdosni a lábamról a rácsavarodott takarót. Minden nap az ébresztőre kelek, és utálom. Igaz, hogy csak a nyári szünet utolsó hetében vezették be a szüleim a suli szerinti kelést. miután megtaláltam az ébresztőmön a kikapcsológombot, még átkoztam egy sort a feltalálóját, ezt viszont nem tudtam sokáig csinálni, mert lépteket hallottam a lépcsőn, és inkább nem vártam meg, amíg anyu spártai módszerekkel kiver engem az ágyamból. Tehát villám gyorsasággal kaptam magamra a nyuszis papucsom, és rohantam az ajtóm felé, azt kinyitottam, és majd' elájultam meglepetésemben, mikor megláttam hétalvó hugicámat bögrével a kezében az ajtóm előtt.
- Ööö... Mia? - kérdeztem, eléggé gyenge hangnemben.
- Tessék. Miért nézel így valami van rajtam, ugye nem egy pók?- ijedt meg, de megnyugtattam, hogy semmilyen pók nem mászkál rajta.
- Mi történt veled, hogy ilyenkor már fent vagy? Milyen kávét iszol, én is kaphatok?- Zúdítottam rá a kérdéseimet.
- Ezt pontosan én sem tudom, de az a furcsa, hogy egy szemhunyásnyit sem aludtam. És amúgy ez nem kávé, hanem gyümi tea.
- Öö.. Oké, de szerintem vegyél be egy cetebét!- mondtam.
Meglepődésemnek az az oka, hogy Mia, ha délig alszik is úgy néz ki mint egy zombi, nem hogy reggel 7 kor, úgy hogy elmondása szerint semmit nem aludt... Itt valami nincs rendben. Hogy legyen még min gondolkodni, megláttam rajta még egy furcsaságot. Mikor lefeküdt még zöldes-barna volt a szeme, nem barnás-vörös. Ez viszont már jobban aggasztott. Gondoltam nem szólok neki, lehet hogy csak a fényviszonyok miatt. Lementünk a nappaliba, ahol apu félkómás állapotban nézett át a bekapcsolt tv képernyőjén, és anyu meg amíg meg nem látott minket némán meredt maga elé, de hogy példát tudjon mutatni felkapta fejét és villantott ránk egy frissnek tűnő mosolyt. Mia meg én leültünk a kanapéra, de mivel a főzőműsor nem volt túl érdekfeszítő, azt kezdtük nézni mit csinál anyu reggelire. Ő ezt valahogy megérezte és ránk nézett, de amint rám tévedt a tekintete elejtette a tojássárgájával teli tálat. Nagyon megijedtem, hogy esetleg rajtam van valami, de miután anyu felszedte a törött tányér darabjait, közölte, hogy csak megijedt mert egy nagy madár szállt el az ablak előtt. Én ezt bevettem, de Miát nem hagyta nyugodni a gondolat, és maga felé fordított. Már meg sem lepődtem azon, hogy ő is a(z) (szerencsére) üres bögrét kiejtette a kezéből és elég erős megilletődöttség ült ki az arcára.
- Luna... Neked sárga a szemed...- mondta halálra váltam.
- Sá-sárga?? - kérdeztem, de nem hittem el.
- Lányok, most mit vagytok úgy megijedve, a szemváltozás csak a pubertáskor jele! - szállt be a beszélgetésbe anyu.
- Biztos? - kérdeztem.
- Igen! Na, készülődjetek, megyünk ünneplőt vásárolni nektek.- kiáltott fel nagy boldogan.
- Hurrá.. - mondtuk egy hangyányit kisebb lelkesedéssel. Már mentem volna fel a szobámba, amikor jelezte a telóm, hogy üzenetem jött és én nyomban válaszoltam is:
Annet nagyon bírom, ehhez kétség sem fér, de nem ér, hogy csak az én szüleim nem engednek el olyan helyre bulizni, ahol nincs velem olyan felnőtt, akit ismernének. Mind1. Inkább felvettem egy egyszerű Love feliratú pólót, és egy rövidnacit, mert még a nyár utolsó napján is elég meleg volt.
A plázában órákat bolyongtunk, amíg találtunk olyan ünneplőt, ami mindenkinek tetszett.Természetesen a szüleimnek jó előre bejelentettem, hogy elmennék Starbucskozni, és, hogy szegény Miának se kelljen belegondolni se merek milyen programokat csinálni, hát őt is kimentettem. Így mentünk ketten a kávézó felé. Anne már türelmetlenül dobolt a , megjegyzem nagyon szépen kilakkozott kék körmével, és szemrehányóan nézett ránk mikor megjöttünk.
- Hol voltatok ennyi ideig? - kérdezte.
- Bocsi, csak tudod, hogy ünneplőt választani, jó eseteben fél napos procedúra.- mentegetőztem.
- Mindegy, most az a lényeg, hogy találtam egy irtó cuki fiút, és azóta amióta elment a buliról chatelünk. Én benne megtaláltam a nagy Ő-t!
- Ja, ahogy a többi harminc fiúdban is. - nevette el magát Mia.
- Azok mások voltak, de itt most tényleg ez a helyzet! - mondta ahogy az előző harmincnál is.
- Na, fejezzétek be a sablonos megjegyzéseket, mert így sosem fogom tudni elmondani a történetünket! - vetett véget a kommentároknak, és elkezdte mesélni, hogyan ismerkedtek meg, és tény eléggé filmbeli, bár nem, nem az a fajta, amikor a lány elesik a fiú meg elkapja, hanem az a fajta, amikor a lány meglátja a fiút elbambul,és ráönti a Colát fiúra, a fiú nem haragszik, hanem inkább nevet, és így valahogy egymásra találnak. A nap további részét átbeszélgettük, aztán mikor anyu hívott, hogy menjünk haza, hazamentünk. Hullla fáradtan dőltem le az ágyamra, és amikor összeszedtem magam, lementem, kentem magamnak egy nutellás kenyeret, aztán visszavonultam a szobámba. Miután megettem a vacsorám szokásos lefekvés előtti levelezésünket megtartottuk Anne-vel:
